Lolka és Bolka - Bajvívás (jó minőség)

 

Lolka és Bolka két pajkos, kíváncsi és nagyon jószívű fiúcska. Kalandos történeteik során felfedezik a körülöttük lévő világot. Folyamatosan olyan szituációkban találják magukat, amely minden hétköznapi kisgyermekkel, akár veled is megtörténhet.

CSEPEL 125 T.

 

 

Papírtrabi (a teljes film, szinkronos)

 

 Egy film a Trabantról, amely többek közt azzal is büszkélkedhet, hogy design tekintetében megelőzte nyugat-európai társait. Az évek során ez a kis autó kultikus népszerűségre tett szert; a világon mindenütt ismerik a keleti blokk sztárját. A Trabant megteremtette a szabadság illúzióját, az NDK-idill jelképe lett. Az újraegyesítés után értéke rohamosan lecsökkent, és akár egyetlen márkáért is bárki hozzájuthatott. Mára azonban ismét régi fényében brillírozik.

MÁVAUT Ikarus 556

 

A két Ikarus 556-os párosításából született emeletes autóbusz 1969-ben.

A jármű a MÁVAUT Béke téri főműhelyében épült 1969-ben. A két forgalomból ideiglenesen kivont 556-ost a Fővárosi Autóbuszüzem biztosította. Az impozáns megjelenésű kocsi kísérleti üzeme Budapesten kezdődött, azonban a 4,24 méteres magasság erősen korlátozta a mozgást, s az óriás csak előre kijelölt útvonalakon közlekedhetett, ezért a rövid próbaüzem után Pécsre irányították le a különleges buszt, ahol a Pannon Volán elődjénél (12-es AKÖV) 1969-től selejtezéséig, 1976 nyaráig futott.

Škoda 706 RTO-K (1961)

 

A Škoda 706 RTO-K a Karosa buszgyártó és a csehszlovák Škoda által gyártott csuklós városi busz prototípusa volt 1960-ban. Ezt Karosa ŠM 16,5 követte 1968-ban.

A 706 RTO-K egy háromtengelyes busz, amelynek hátsó B tengelye hajtott. Az első rész szinte azonos a Škoda 706 RTO buszokkal, szintén ennek a típusnak a hátulján alapul, de módosították. A busznak négy két összecsukható ajtaja van a jobb oldalon, és további kis ajtója van a bal oldali panelen, amelyek közvetlenül a vezetőfülkéhez vezetnek. Belül az utasok ülése 2 + 2-es elrendezésben van, központi folyosóval.

Az RTO-K 706-os busznak minden tengely vagy futómű sajátossága is volt. Az első tengely laprugókkal ellátott felfüggesztés volt, központi tengelyes légrugózással, a hátsó tengely membrános pneumatikus felfüggesztéssel.

1960-ban egyetlen prototípus (az első csehszlovák csuklós busz) készült, de a tömeggyártás soha nem kezdődött el. A prototípust 1961-től kezdve tesztelték a ČSAD Prahában, mind elővárosi útvonalakon (pl. Prága - Horní Počernice), mind távolsági vonalakon (pl. Prága - Pec pod Sněžkou). Az utasokkal végzett próbaüzemekben a prototípus sikeresnek bizonyult; a sofőrök egyetlen panasza egy gyenge motorra vonatkozott, amelynek problémái voltak, amikor a busz teljesen elfoglalt volt. 1966-ban a buszt nyilvánvalóan átadták a Chirana Brno vállalkozásnak, amely 1969-ben selejtezte.

Miután a csehszlovákiai csuklós RTO-buszok gyártása kudarcot vallott, Lengyelországban licenc alapján engedélyezték a sorozatgyártást (mint a szokásos Škoda 706 RTO buszok ). A buszokat eredetileg Jelcz AP 02 néven (kissé hosszabb, mint 706 RTO-K) gyártották, majd a Jelcz AP 021-et (valamivel kisebb, mint 706 RTO-K) kiadták és 1975-ig gyártották.

 

AZ ELSŐ MAGYAR CSUKLÓSBUSZ

 

Az ITC-600-as elsősorban a gazdaságosság és a kapacitásnövelés jegyében született, és be is váltotta a hozzá fűzött reményeket.

A huszadik század során a nagyvárosok lakosságának növekedése értelemszerűen megkívánta a tömegközlekedési kapacitások növelését. A városi autóbuszok építése során több paradigma is kialakult. A régi, angol iskola az emeletes autóbusszal igyekezett elérni a jó térkihasználást. A kétszintes konstrukció legfőbb előnye, hogy alacsony az útfelület egy utasra eső igénybevétele. Hátránya viszont annál több van. Például hosszadalmas az utascsere, a magas súlypont miatt csak kis sebességgel lehet kanyarodni a járművel, ezek következtében pedig az utazás átlagsebessége is alacsony. Az újabb, olasz-német iskola viszont inkább megmaradt az egyszintű járműveknél: a harmincas évek óta inkább a nagy befogadóképességű, csuklós autóbuszok mellett tette le a voksát, melyek az emeletesekkel összehasonlítva agilisságuk miatt hamarabb, ráadásul rövidebb utascserével tudnak elvinni azonos utasmennyiséget. Ezt a szisztémát követve a század közepén számos nyugat-európai városban, valamint a Szovjetunióban is megjelentek a csuklós autóbuszok és trolibuszok. Miután az NSZK-ban betiltották a pótkocsis buszok közlekedését, Braunschweigban például a leállított pótkocsikat felhasználva alakítottak ki csuklós kocsikat a szóló buszokból.

A második világégés során számos villamos erőmű rongálódott meg Magyarországon, javításuk viszont még váratott magára. Emiatt a budapesti villamosok nagy részét le kellett állítani, ráadásul a helyükre forgalmas vonalakról csoportosítottak át pótlóbuszokat, még nagyobb zsúfoltságot okozva. Az 1950-es évek végére így mindennapossá váltak a zsúfolt járatok a főváros autóbusz-közlekedésében. A Fővárosi Autóbuszüzem (FAÜ) vezetősége egy moszkvai tanulmányút, további külföldi tapasztalatok alapján arra a következtetésre jutott, hogy Budapestnek is szüksége van a nagyobb kapacitású csuklós járművekre. Az első magyar csuklósbusz tervezése 1960. június 1-jén kezdődött el, a terveket Lassú Gábor, Rózsa László és Szini Béla készítették. Az ITC-600 típusú prototípus kocsi hajtott egysége egy 1954-ben gyártott Ikarus 60-as volt, a csuklón túli részt pedig egy 1950-es évjáratú MÁVAG Tr 5-ös buszból alakították ki. Mindkét gép főjavításra várt, így az átalakítással együtt megtörtént a felújítás is.

A háromtengelyes, laprugós lengéscsillapítású, légfékes fékrendszerrel ellátott busz első és hátsó utasterei közötti átjárást osztatlan fordítókoronggal oldották meg, mely rugózáskor vagy kanyarodás közben automatikusan középhelyzetet nyújt a két kocsitest között. A csuklóhoz a Vörös Csillag Traktorgyár rakodógépeinek golyóskoszorúit használták fel. A korong elfordulását úgy tervezték meg, hogy mindig a kanyar irányába forduljon el, a kocsitestek szimmetriatengelyeihez képest fele akkora szöggel. A kocsitestek közötti rést gumírozott vászonharmonikával burkolták le. A középső harmonikatartót a fordítókorongra erősítették, ennek köszönhetően nem volt szükség torziós-ollós stabilizátorra. A 12,7 tonna önsúlyú járművet egy Csepel D 614 típusú, 154 lóerős dízelmotor mozgatta, ötven kilométer per órás engedélyezett legnagyobb sebességgel. Utasterében 33 ülést helyeztek el. Eredetileg összesen 103 utas szállítását engedélyezték, majd a harmadik tengely megerősítését követően már 117-re emelkedhetett az álló utasok száma, vagyis százötven ember utazhatott a buszon. A busz jobb oldalán három, egyenként négyszárnyú ikerajtót alakítottak ki. Az utánfutó kocsi közepére installált ülőkalauzos jegyvásárlási rendszer okán az utasok a leghátsó, 1,2 méter szélességű ajtót használhatták felszállásra, a másik két ajtó 1,1 méter széles volt.

Először Ikarus 60-as és MÁVAG Tr 5-ös buszok összeolvasztásával hoztak össze csuklós kocsikat, majd később már csak Ikarus 60-as kocsikból (képek forrása: old-ikarus.hu)

A busz 1960. november 6-án GA 12-00 rendszámmal kezdte meg az utasforgalmi próbaüzemet menetrend szerinti járatokon, először az 1-es vonalon, majd később a 6-oson. Az utasok az új járművet többségében pozitívan fogadták, elsősorban a zsúfoltság csökkenését méltatva.

A buszt minden ötezer megtett kilométer után szakértők előtt szétszerelték, hogy megvizsgálják a különböző alkatrészek, szerkezetek kopását, viselkedését. A busz menetdinamikája és fordulékonysága annyira kedvező volt, hogy 1961-ben huszonöt csuklós kocsi sorozatgyártását rendelték meg. 1962-ig összesen 147 buszt építettek meg Tr 5-ös utánfutók felhasználásával, majd azok elfogyását követően két Ikarus 60-ast „olvasztottak eggyé”: az IC-660 típusjelű kocsikból 1967-ig 170 készült el.

1961-ben egy újabb, már teljes mértékben az Ikarus 620-ason alapuló, négytengelyes csuklós prototípust is létrehoztak: az IC-622-eshez két 620-ast építettek össze, így az utánfutó rész is kéttengelyessé vált. Mivel a fővárosi utasmennyiségekhez elengedőnek bizonyultak az ITC-600-asok és az IC-660-asok, az IC-622-esek elsősorban vidéki közlekedési vállalatoknál landoltak. 1975-ig összesen 54 példány készült belőlük, és a vidéki nagyvárosok helyi közlekedésének szerves részei lettek, egészen az Ikarus 280-asok érkezéséig.

A csuklós buszoknak köszönhetően a személyzetet is optimálisabban lehetett alkalmazni. Míg a szóló Ikarus 60-as és 620-as buszoknál hatvan utashoz egy kalauz volt szükséges, pótkocsis üzemnél pedig száz utasra kettő, a csuklós járművek esetében viszont már száz utast szolgál ki egy kalauz, az újabb kiviteleknél pedig akár százhatvanat is. Habár a nagyobb tömeg mozgatása okán az üzemanyagfogyasztás 25–30 százalékkal nő, kapacitás szempontjából mégis gazdaságosabb, mint két busz üzemeltetése. A több ajtó miatt ráadásul az utascseréhez szükséges idő is rövidül. Az Ikarus 620-as alapvető kialakítása miatt az új típusnál is megkerülhetetlen volt néhány szerkezeti megoldás, például hogy a motort elöl helyezték el vagy az első ajtót az első tengely mögött alakították ki. A tervezőknek azonban nem egy teljesen új jármű létrehozása volt a feladata, hanem az, hogy a legrövidebb időn belül gazdasági és forgalmi szempontból is hatékony megoldással rukkoljanak elő.

A mézga család különös kalandjai - 7. Im bolygó (teljes)

  Máris szomszéd visszakéri Mézgáéktól évekkel ezelőtt kölcsönadott francia szótárát, mert két hétre Párizsba készül. Paula férjét korholja, mert nem viszi soha külföldi utazásra családját. Géza most is jövőbeli köbükunokájától, Öcsitől kér segítséget, aki egy űrhajót és bolygóközi űrutazást ajánl fel neki. A viszontagságos utazás után örömteli a hazatérés, ám a Földön gyorsan szalad az idő!

1957 Opel Olympia Rekord

 

 

És beindul a MÁVAG Tr 5-ös

 

A MÁVAG Tr 5 autóbusz a második világháború után, 1948–1950 között gyártott magyar autóbusz.

A háború által megviselt Budapest közlekedésének helyreállításához, valamint a folyamatosan növekedő utazási igények kielégítéshez szükséges volt új járművek beszerzésére. Az új fővárosi autóbuszok tervezésének, s elkészítésének feladatát végül az 1947 nyarán létrehozott NIK kapta, mely az ország nagyobb járműgyártóit tömörítette. Az első 2 prototípus néhány hónap alatt elkészült, majd az első 5 új autóbusz néhány héttel később, 1948. január 30-án a Parlament előtt került átadásra.

A MÁVAG a BSzKRt legnagyobb autóbusz-beszállítója volt a háború előtt. A Tr 5 autóbusz elődje az 1940-ben bemutatott T 4 típus volt, mely közepes méretű trambuszai alapján tervezték az új buszokat. Az immáron új, Tr 5 típusjellel megjelent kocsik MÁVAG alvázra épültek, s meghajtásukat a 105 lóerős Láng dízelmotor végezte.

Jelenleg a BKV nosztalgiajármű állományának részét képezi, a PBC-255-ös rendszámú jármű működőképes, ugyan rendszeresen nem közlekedik.

Az újjáépített Lánchíd terheléspróbája MÁVAG Tr 5-ös buszokkal (1949)

Robur LO 2002

 

GAZ 69

 

ELSZALADHAT A 42 LOVACSKA

 

RETRÓ 1960-1990.

 

A József Attila lakótelep parkos környezetében, 1.emeleti , 2 szobás , nagy logggiás lakás várja Önt. Lakás beosztása: szobák külön bejárattal is rendelkeznek. Tárolásra, kamra, gardrób és 20nm-es pince helyiség szolgál.

 

 

Mikor kimondjuk azt a szót; hogy lakberendezés és elgondolkodunk rajta, mint fogalmat, még miképpen lehetne magyarul megfogalmazni, ugyancsak vakarnánk a kobakunkat. Pedig hát első hallásra nem is tűnik olyan nehéz feladatnak. Vagy mégis?

 

Nappaliszoba berendezése 1964-ből

 

Ne törje tovább a fejét senki sem, ugyanis nem tehetünk arról, hogy e téren ilyen szegényes a magyar nyelv. Nem a mi hibánk. Ez annak a fél évszázadnyi kultúramocsoknak a bűne, amelyik képtelen volt a lakás fogalmát az otthon fogalmától különválasztani. De kinek is lett volna akkoriban kedve azzal bíbelődni, hogy lakáshoz, lakásberendezéshez, otthonhoz, otthonossághoz illő különféle kifejezéseket gyártson, mikor majd ki ugrott örömében a bőréből, hogy végre beköltözhetett élete első önálló kockaházi, komfortos panellakásába.

 

Élet a KISZ klubban 1970.

 

 

Legtöbb szőr ezekben a 50 – 60 m –es lakáscsodákban is csak úgy tudott egy munkáscsalád „otthonra” találni, ha megbízható és jó elvtársak voltak. Legalább tíz éve az adott városban dolgoztak és ott bejelentett albérlettel, társbérlettel, netán munkásszállodai lakóhellyel rendelkeztek, (Ez utóbbi előny volt) Továbbá, legalább két gyereket neveltek, még akkor is, ha éppen a nagyszülőknél vidéken. Ez esetben a vállalati négyszög; KISZ; MSZMP; szakszervezet; gazdasági vezetők – ahány csak volt, s belőlük akadt is bőven – ha jó véleménnyel voltak az elvtárs és elvtársnő, főleg a pártban viselt dolgaikról, akkor végre megvásárolhatták valamelyik KISZ – lakótelep, már említett nagyságú szövetkezeti lakását. Általában harminc éves OTP hitelre.

 

Épülő lakótelep az 1970-es évek környékén.

 

 

A hitel megszerzése viszonylag könnyen ment, mivel állandó bejelentett lakó – és munkahellyel mindenkinek rendelkezni kellett. Ez utóbbiakhoz, általában a rendőrség ragaszkodott. (Közveszélyes munkakerülés, csavargás, akkoriban bűncselekménynek számított.)

A lakás „beugró”- hoz, (1970 – es években 60 – 80000 Ft / 50 – 60m) A munkahely még további 20 –30000 Ft kamatmentes hitelt adhatott, de ehhez minimum szakszervezeti és KISZ – tagság, „kiváló dolgozó” kitüntetés, szocialista brigádtagság, kommunista szombatok s egyéb társadalmi munkák (robotok) elengedhetetlen feltételek voltak.

(Kezdő mérnők fizetése ekkor: havi 1800 – 2000 Ft és évi 12 nap fizette szabadság.)

 

Kockából kockába, majd este ismét vissza a kockába.

 

Nos,  a dolgozó házaspár, ha mind ezeken túl volt, már csak azt a 6 – 7 hónapos határidőcsúszást kellett kivárni, (s ez még jónak számított) s már is „cuccozhattak” a munkatársuk Trabantján, vállalati tehergépkocsin, villamos, és autóbusz peronján a még csak félig kész panelpalota valamelyik emeleti lakásába. (teljesen kész ház vagy lakótelep soha sem létezett)

 

Iskola után

 

Csak megjegyezném: MSZP – KISZ –  KB, szakszervezeti felső vezető, Szoc’ Hazáért kitüntetett és ezektől följebb munkálkodó (természetesen értünk) elvtársak és gyermekeik, soron kívül, fizetés nélkül – olykor meg jelképes összegért cserében- soron kívül juthattak ezekhez a panelpalotákhoz.

Az ilyen örömfészkekbe – mivel akkoriban egy ilyen panellakás a vidékről elszármazott, második generációs, albérletben lakó, munkáscsaládoknak valóban a boldogság szigete volt – sem a költözés, sem pedig utána a lakás berendezése nem jelentett különösebb gondot. Új bútor nem volt, a régi meg nem fért be. Vagyis lakberendező…?

 

Munka utáni kultúrprogram egy fővárosi lakótelepen

 

Hiszen ezekben a lakásokban a falatnyi konyha és fürdőszoba, bútorozva várta a lakóit, míg a fennmaradó lukak, – bocsánat – hall, nappali és hálószoba – ez utóbbiak sokszor egy helyiségben – berendezésének megtervezése, szintén nem igényeltek nagy hozzáértést. Főleg nem különösebb lakberendezési előtanulmányokat.

Miért? Mert, ahol éppen nem volt ajtó vagy ablak a falon, csak is oda kerülhetett az a bútordarab, ami egyáltalán akkor, előjegyzésre, abban a néhány boltban, ahol egyáltalán bútort árultak, éppen abban az évben megrendelhető volt.

 

Álmodott lakásberendezés az 1970-es évek környékéről.

 

Tehát egy házgyári lakásban mindennek megvolt az előre megtervezett és megszabott helye. (Típus Tervező Vállat, Lakóterv tervei alapján.) A bútorgyárak és a bútortervezők is mindenféle előzetes felmérés és piackutatás nélkül évekkel előre tudták, hogy milyen bútorokat kell tervezzenek és azokból mennyit kell gyártsanak,. Mind gyártó, mind tervező tisztában voltak azzal, hogy mikor mennyi lakást ad át az állami építőipar és azoknak milyen a megváltoztathatatlan alaprajzuk. (házgyári panelek sablonjának elévülési ideje 5 10 év volt),

 

 Korabeli divatos használati tárgyak

Sőt azt is előre lehetett tudni, hogy a felmerült garanciális hibákat mikorra fogják az építők kijavítani és így azokba a KISZ-ben és a pártban kivallóan teljesítő elvtársak és elvtársnők, mikor fognak majd beköltözni.

  

És láss csodát! Mindezek ellenére, mégis mindig n hiány volt bútorból.(nem volt olyan nagy városunk, ahol bútorgyár vagy bútorgyártó szövetkezett ne lett volna, de hát 80.0000 párt és KISZ- tag várt panelbútorra és panellakásra.)

Tehát, minden olajozottan működött

 

Kanizsa Bútorgyár “Tavasz” lakószoba bútora 1974 -ből. ( Csak előjegyzésre volt megvásárolható.)

.

Később felhígult az ilyen panelházak lakóközössége, mert a pártban és a KISZ – ben, a még jobban teljesítők elvtársak, időközben megüresedett budai villákban foglalták el méltó helyüket. Az „olcsón,” többnyire pénz nélkül megszerzett panellakásaikat az elvtársak aztán jó pénzért továbbadták azoknak a szellemi foglalkozású „kollégáiknak” akiknek a hátán – tudásán – másztak fel oda, ahol ma is trónolnak.

 

Kanizsa Bútorgyár “Kékes” bútorcsaládja 1975 –ből. (Csak előjegyzésre volt megvásárolható.)

Na, de nézzük meg már végre, hogy mit is jelentett a lakberendezés szó akkoriban?

Konyhára nem volt szükség, mert a párthatározat előirányzata szerint, minden ember, vagy a munkahelyén vagy pedig valamilyen szocialista gyorsétteremben fog minden nap olcsón és egészségesen étkezni.

 

Önkiszolgáló étterem 1960 -as évek környékéről, 

 

Továbbá: Nagy fürdőszobára ugyancsak nem lesz szüksége senkinek, és ezekben a panelpalotákban nincsenek is, mivel minden dolgozó a munkahelyén fürdik, ruháját pedig a Patyolat Vállalatnál mosatja fillérekért, később meg, ha eljön majd a kommunizmus; ingyen.

 

 

A modern szocialista otthonokban, a dolgozó nem vacakol a fűtéssel. Távhőszolgáltatás lesz s ezért kéménynek és kályhának sincs helye a lakásokban. Kezdetben mindenki csodálkozott, de egyben örültek is az efféle modern, szocialista vívmányoknak. Innentől már csak egy kisebb ugrásnak tűnt Amerika és vele rothadó kapitalizmus elavult vívmányainak a túlszárnyalása.

 

Futurisztikus design álom 1970 környékéről (NDK design – rek munkája)

 

 

Később kételkedni kezdtünk, majd pedig beletörődtünk a sikertelenségbe, egészen a 80-as évek végéig. Ma már siratjuk, hogy akkor mindezt elhittük, de hát mi ez is, ha nem az „Ember tragédiája.” De nézzünk, hogy akkortájt hogyan vásárolt bútort egy boldog panellakás lakója?

 

Csak a Centrumáruházak bútorosztályán lehetett látni néhány bútordarabot s egy- egy „szekrénysort”. Többnyire minden darab össze – visszásságban, zsúfoltan az áruház egy félre eső sarkában árválkodott, Némelyik szekrények csak a hátukat mutatva, kerültek be a falatnyi eladótérbe. Vidéken még ilyen kínálat sem volt.

 

Divatos műbőr kárpitozású “Mini fotel” Kutúrsarok 1975 környékéről

 

 

 

A főváros „nyugati színvonalú” nagyáruháza;  a DOMUS: Ugyan már a hatvanas évek végének szülöttje, de az ott kiállított bútorcsodák nagy része inkább csak az álmodozást szolgálták, mivel előjegyzést sem is vettek fel a kiállított bútorokra, de lakástextilekre és más kiegészítő tárgyakra sem.

 

Eladó képzés a Centrum Áruház központjában 1980 környékén.

 

A nem kapható berendezés színéről, formájáról, minőségéről, szó sem eshetett eladó és vevő között, mert a Centrumáruházak bútorosztályain kiállított, többnyire ugyanazon termékek, olyan választékban készültek, ahogy éppen abban az évben sikerültek.

 

Első bútoráruház Budapesten “Domus Áruház”

 

A tárló és lerakó bútorok, vagy sötét barnára pácolt, vagy natúr, világos színben, a kárpitozott fotelek és heverők pedig, zöld és piros Epinglé huzattal, rosszabb esetekben, olykor meg óriási barokkos nyomott mintázattű plüss huzattal megcifrázva kerültek a szerencsés ember lakásába.   Erről nem a tervezők tehettek, hanem a textilipar, amelyik a tömegtermelésben volt érdekelt és nem a „divatigények” kielégítésében. Így a lakástextíliák piaci kínálata, ha lehet, még szegényesebb volt, mint általában a bútorpiacé. Mind azt, ami kapható volt, természetesen csomagolás nélkül kell elképzelni, melyből származó megtakarítás hasznát csak akkor kezdte a vásárló igazán értékelni, amikor végre a régen várt bútorok és más berendezési tárgyak hazakerültek s már is javításra szorultak.

 

Budapesti Bátor Ipari Vállalat “Varia” bútorcsaládja 1970. (csak előjegyzésre volt megvásárolható)

 

Hibátlan darab, talán csak egyszer akadt mindenki életében. Az enyémben, bevallom soha.

Ez idő tájt nem, hogy lakberendező nem volt, de még a bútoreladói szakma sem volt, más kereskedői végzettségtől külön választva. Aki éppen ráért az kiszolgált, de általában nem volt mivel. Tehát lakberendezőre sem volt szükség. Sőt, sokan azt sem tudták, hogy milyen betegség az?

 

NDK lakószoba bútorok. 1974 álombútora.Megvásárlására, még előjegyzést sem vettek fel a Domus Áruházban.

A szocialista szektorban a nagy áttörést az NDK – s bútorok jelentették. A hetvenes évek elején a hazánkban is forgalomba kerülő MDW – szekrényfalak, melyek svéd mintára, lapra szerelve, elemenként és akár még fehér színben is megvásárolhatók voltak, forradalmasították az addig csak készre szerelt bútorokat használó hazai lakberendezést. Ugyan a panellakások berendezhetősége továbbra sem nyújtott nagyobb lehetőséget a gondolatok szabad szárnyalásának, de végre lehetőségünk nyílott, legalább az otthonunk egy kisebb részének szubjektív és kreatív módon történő átformálására.

 

MDW szekrénysor 1974-ből.  Az első lapra szerelt ( otthon összeszerelhető) szekrényfal. Csak a Rákóczi úti  NDK boltban lehetett előjegyeztetni. Várakozási idő 6-12 hónap 

Képzeljék csak el, mikor végre mindenki szabadon dönthette el, hogy hová kerüljön a szekrénytestre (korpuszra) szekrényajtó s hol legyen majd a fiókos rész, vagy éppen a könyvespolcos elem? Micsoda öröm volt ez egy család életében? Sokszor napokig álltunk sorba a Rákóczi úti NDK bolt előtt, hogy legalább egy féléves, éves előjegyzést sikerüljön, előleg fejébe megcsípjünk.

 NDK lámpacsalád 1970-ből.  Legfeljebb a “Lakáskultúra” magazin oldalin volt látható. 

 

Ha sikerült, egy rajzos elemjegyzékkel a kezünkben szabadulni a boltból, siettünk haza, hogy aztán vasárnap az egész család fejét összedugva, mérőszalaggal és papírból kivágott sablonokkal a kezünkben, tervezgessük otthonunk szinte futurisztikusnak tűnő berendezési elképzelését. Ebből a képből persze nem hiányozhatott, az akkor, nekünk világcsodának számító Videoton, két hangszórós, sztereó világvevő készüléke és az Orion vagy Videoton gyártmányú „nagy képernyős” mázsás tévékészülék sem.

 

Első magyar sztereó rádiókészülék. Nagyobb teljesítményű változata már két külön hangfallal készült.

 

 

Akkor mi mindannyian lak – berendeztünk. Ittuk hozzá a fekete címkés cseresznyét, szívtuk a Fecske füstszűrős cigit vagy csak a pult alól megvásárolt albán, import Porti-t és bőgettük hozzá a szalagos MAMBÓ vagy TERTA magnónkat. Olvastuk a merész hangú Moldova regényeket és lapozgattuk az egyetlen havonta megjelenő „Lakáskultúra” magazin oldalit, benne fekete-fehér, csodálatos képekkel.

 

Budapesti Bútor Ipari Vállalat lakószoba bútorának reklám fotója 1980-as évekből.

Szereztem Pesten kéglit Van ott egy rokonom Jobb lesz majd ott fönn élni Mint eddig Monoron. Itt nem jut munka már Ott vár a cérnagyár Szereztem Pesten kéglit Szereztem Pesten kéglit Szereztem Pesten kéglit Szereztem Pesten kéglit Ladába ül a család Megyünk már, visz a négy kerék A lakás három szobás, ami vár Van benne villany meg gáz A rokon nagyon komáz Csak a rezsit kéri Közel van az óvoda Rominak a fonoda Úgyhogy megéri Szereztem Pesten kéglit Van ott egy rokonom Jobb lesz majd ott fönn élni Mint eddig Monoron. Itt nem jut munka már Ott vár a cérnagyár Szereztem Pesten kéglit Van ott egy rokonom Jobb lesz majd ott fönn élni Mint eddig Monoron. Itt nem jut munka már Ott vár a cérnagyár Fél ötkor ébredni kell Indulás van a munkahelyre Legjobb a polgári lét, nem vitás Csak hát a lóvé kevés, nehéz a megélhetés De nem kell sokáig várni Nem soká lesz változás Meg támogatás A kormány ígéri Ref. 2x Dolgoznunk kell csupán Ígérik lesz segítség Vár ránk a kánaán Van ilyenek semmi kétség

Surda kalandjai – Forró szél (eredeti címén: Vruć vetar)

  „Bármeddig élek, mindig remélek.”

(Részlet Surda dalából)

A nyár végén még elviseltük a meleget, szépen búcsúzott el ez az évszak, még a szél is forró volt. Amikor valami véget ér, az ember visszagondol az elmúltakra, időnként jó egy kicsit nosztalgiázni is. Ilyenkor nem csak az élet eseményei, de egy vidám történet, film is az eszünkbe juthat, ami a maga idejében is remek volt, jó újra felidézni. Ilyen volt a Forró szél című jugoszláv vígjátéksorozat is, ami ma is megnevetteti az embert. Surda dala és tánca is felejthetetlen.

– Így ki van nyalva, pénze meg nincs?

-Nem szégyen a szegénység.

-Na, ne adja nekem ezt a dumát!

Bob, a bádogos Mika fia már az első részben megjelenik, és még sok kalamajkát okoz később a főhősünknek.

Vannak olyan mondatok, amelyek felejthetetlenek.
– Nem a lelet beteg, hanem én.
– A maga bajával az orvostudomány tehetetlen.

-Mért feküdt le?

-Leesett a vérnyomásom.

-És most mi lesz?

-Semmi.

-Hogy hogy semmi?

-Hagyjon békén, feküdnöm kell.

Szókimondása, lazasága sok ember számára idegesítő, mi meg jókat derülünk, hiszen nevén nevezi a dolgokat. Surda kalapja, alacsony vérnyomása, kalandokkal dús élete, a híressé vált főcímzene tette a sorozatot emlékezetessé, amelyet még fokoz a kiváló magyar szinkron is.

Magyarországon 1984-ben futott először a Magyar Televízió műsorán. A sorozatból egy mozifilm is készült Borivoje Surdilovic kalandos élete címmel. Még be sem fejeződött a sorozat, máris divatba jött a jellegzetes pepita kalap. Azóta egy újabb nemzedék nőtt fel, de őket és a korábbi nézőket ma is mosolyra fakasztja az örökké álmos Borivoje Surdilovic és a sorozat többi szereplője, akik szintén nagy egyéniségek a maguk módján.

Epizódok
1. Ha nincs az ember a megfelelő helyen…
2. A taxis
3. A vendégmunkás
4. Végzetes találkozás
5. A házasélet örvényei
6. A lakás
7. A barikádon
8. A találmány
9. Hajótörés
10. A bajnok

A film főszereplője Ljubiša Samardžić (cirill: Љубиша Самарџић) (1936. november 19.) szerb színész, rendező.

Szkopjéban született 1936. november 19-én egy szénbányász családban. Hamar kiderült a színjátszáshoz való tehetsége, és ösztöndíjat nyert. A belgrádi színművészeti akadémián tanult. Az 1960-as években kezdődött a karrierje. Színházban, valamint több mint 150 filmben és tévéjátékban játszott. A Pulai Filmfesztivál fődíját hatszor nyerte el, 1967-ben a Reggel (Jutro) című filmben nyújtott alakításáért pedig a legjobb férfiszínész díját kapta. Ő az egyetlen szerb színész, aki ezt elnyerte. A 80-as évek elején a Forró szél című sorozatbeli szerepe tette őt a legismertebbé, amikor Šurdát játszotta.

A színészet mellett kipróbálta a rendezést is. Első filmje, az Égi horog 1999-ben a Berlini filmfesztivál Aranymedve-díjára is esélyes volt. 1995-ben életműdíjat kapott. A 80-as évek második felében a Jugoszláv Kommunista Párt központi bizottságának volt a tagja.

A 90-es években fiával, Dragannal filmvállalatot alapítottak. 1960 óta a felesége Mirjana Samardžić. Két gyerekük van és két unokájuk. Ljubisa beceneve Smoki. Gyakran jár magánemberként Budapestre, ugyanis lánya ide házasodott. Ma Belgrádban él és dolgozik.

A filmsorozat itt  megtekinthető